Lépj beljebb!

Az ember általában nem úgy ébred fel egy reggel, hogy író lesz. Én legalábbis biztosan nem így jártam.

Az élet egyszerűen megtanított arra, hogy jobb több lábon állni. Néha finoman terelgetett, máskor jóval határozottabban lökött előre. Időről időre pedig megerősített abban, hogy érdemes kipróbálnom olyan dolgokat is, amelyek kívül esnek a komfortzónámon. Az írás pontosan ilyen volt. Nehogy félre értsd, azt semmiképpen nem mondanám, hogy az írás számomra kényszer volt.

Számomra nem a történetek jelentették az ismeretlen terepet. Azok mindig is ott éltek a fejemben, a karakterekkel, helyszínekkel, emlékeimmel és titkaimmal együtt. A nehezebb feladat az volt, hogy leültessem őket magam elé, és szavakba zárjam mindazt, amit addig csak gondolatban éltem át.

Sok könyvet olvastam, és mindegyik hagyott bennem valami maradandót, van olyan könyvem a polcon ami kb 30 éve pihen és várja, hogy befejezzem, de valahogy úgy érzem még nem vagyok kész rá, de szerintem ezzel nagyon sok ember így van (persze ez csak a saját gondolatom). A másik oldal pedig feldolgozni egy gondolatot, egy érzést, olykor egy nyugtalanító kérdést, amely még jóval az utolsó oldal után sem hagyott békén. Talán ezért is különös, hogy amikor elérkezett az első történetem kiadásának ideje, nem a nyomtatott könyvet választottam, hanem a hangoskönyvet. Azt akartam, hogy az Egy nyár visszhangja ne csak olvasható legyen, hanem megszólaljon, és a történetem valóban hanggal adja át az üzenetemet.

Amihez kezdetben kevésnek éreztem magam, ahhoz remek alkotótársakat kaptam. Olyan embereket, akik hittek a kéziratban, és a tudásukkal, a munkájukkal, valamint a hangjukkal életre keltették. Büszke vagyok mindenkire, aki részese lett ennek az útnak. Tőlük nemcsak segítséget, hanem önbizalmat is kaptam – méghozzá eleget ahhoz, hogy folytassam.

Dolgozom a nyomtatott könyvek és az e-könyves változatok megjelenésén is. Ez a világ még csak most tárja ki az ajtaját. Hogy pontosan mi vár mögötte, azt talán én sem tudom teljesen.

De ha már idáig eljutottál, ne maradj a küszöbön.

Üdvözöllek az én új világomban. Kalandra fel!

Márkus Norbert