1981-ben egy súlyos betegséggel születtem. Életem kezdetét sok bizonytalanság kísérte: kérdéses volt, hogy túlélem-e, és ha igen, képes leszek-e valaha járni. Nos, jelentem: itt vagyok, és nincs mozgásbeli problémám.
Talán már ez a kezdet is megtanított arra, hogy az életben semmit sem érdemes előre feladni, és nem feltétlenül mások jóslatai határozzák meg, meddig juthatunk el.
Egyedüli gyermekként, testvérek nélkül nőttem fel. Gyerekkoromban sokat utaztam Európa különböző országaiban, különleges helyeket ismerhettem meg, és számos izgalmas kalandot élhettem át. Ezek az élmények nemcsak emlékeket hagytak bennem, hanem történeteket, hangulatokat, arcokat és helyszíneket is. Akkoriban még nem gondoltam arra, hogy egyszer majd megpróbálom mindezt az írás formájában felhasználni és mások számára is átadni.
Jelenleg egy autószervizben dolgozom édesapám irányítása mellett. Emellett immár húsz éve vezetek egy technikai sportegyesületet, amely minden évben megrendezi a Hatvani Roncsderby Európa-bajnoki futamot. Egy ekkora nemzetközi rendezvény megszervezése komoly kihívást, rengeteg munkát és felelősséget jelent számomra, ugyanakkor olyan feladat, amelyet minden nehézségével együtt élvezek.
Mindezek ellenére nem érzem magam különlegesnek igazán írónaknak sem. Legalábbis még nem.
Az írás egy nehéz időszakban talált rám. Úgy éreztem, szükségem van valamire, ami elcsendesíti a gondolataimat, kiszakít a hétköznapokból, és segít megtalálni a lelki nyugalmamat. Ekkor vettem elő egy korábban már elképzelt világot és történetet, majd megpróbáltam papírra vetni.
Az egész valamivel több mint egy évvel az első művem megjelenése előtt történt. Az első próbálkozásom egy ötvenegynéhány ezer szót magábafoglaló novella volt. Amikor elkezdtem írni, még nem gondoltam kiadásra, és arra sem, hogy egyszer saját írói weboldalam lesz. Egyszerűen csak azt vettem észre, hogy írás közben megszűnik körülöttem a zaj. Kikapcsol az agyam, megnyugszom, és egy időre teljesen beléphetek abba a világba, amely addig csak a gondolataimban létezett.
Az első történet befejezése után nem sokkal már bele is kezdtem a következőbe. Ez már az elsőhöz képest egy terjedelmesebb mű lett. Akiknek megmutattam az írásaimat, mind arra biztattak, hogy ne hagyjam őket az íróasztalfiókban, hanem próbáljam megjelentetni őket. Azt mondták, nagyon jók. Egy idő után pedig rávettem magam: rendben, akkor végigjárom ezt az utat, és kiderítem, meddig juthatok rajta.
Hosszú, költséges, ugyanakkor rendkívül tanulságos folyamat következett. Végül az egyik történetből professzionális stúdióban elkészülhetett az Egy nyár visszhangja hangoskönyvváltozata. Ezzel azonban a munka nem ért véget. Elvégeztem a szükséges hivatalos regisztrációkat, saját domaint vásároltam, megterveztem az írói arculatomat és a logómat, majd lépésről lépésre felépítettem ezt a weboldalt is.
Közben kiadókat/forgalmazókat kerestem, és próbáltam megtalálni műveim helyét a nyomtatott és az elektronikus könyvek világában is. Jelenleg két elkészült történetem van, de folyamatosan dolgozom azon, hogy legyen folytatás.
Továbbra sem tudom, mikor mondhatja ki valaki teljes bizonyossággal magáról, hogy író. Azt viszont már tudom, hogy az írás megadta nekem azt a nyugalmat, amelyet kerestem. Történetek születtek belőle, és most már végre nagyobb közösséggel is megoszthatom őket.
Nagyjából itt tartok most. Igaz, bár még csak az út elején – de határozott léptekkel taposom az ösvényt.